Kicsiny háborúk (antikvár)

H. G. Wells (1866-1946) neve a magyar közönség számára főként tudományos-fantasztikus elemekben bővelkedő, izgalmas nagyregényei alapján ismert (Az időgép 1895, A láthatatlan ember 1897, A világok harca 1898, A modern Utópia 1905). Lankadatlan népszerűségét - melyet műveinek újabb és újabb fordításai, kiadásai igazolnak - jórészt leplezetlen idealizmusának, olykor szinte „gyermeki" látásmódjának köszönheti. Hatástalan lenne azonban, ha mindez nem ötvöződne kivételes stílussal, s a jellegzetes wells-i (ön-) gúnnyal. A Kicsiny háborúk - mely eddig magyarul nem jelent meg - 1913-ban látott napvilágot. Több mint nyolcvan éve, hogy igazi piaci sikert aratva kiadták az első ólomkatona szabálykönyvként is szolgáló kisregényt. H. G. Wells kora és a történelem csatáinak újrajátszásával olyan időtöltéssel ajándékozta meg a felnőtteket, mellyel próbára tehetik stratégiai és taktikai képességeiket. A gyerekeket pedig megtanította játszani. A földön szétszórt könyvek, vagy éppen a kert bokrai között harcoló játékkatonák csatájából Wells tudományos alaposságú művet készített, világos szabályokat alkotott. Nem biztos, hogy az övé érdektelenebb, vagy rosszabb, mint korunk „virtuális térben" zajló videojátékai. Ellentmondásnak tűnhet, hogy éppen az egyik legnagyobb békeharcos írta meg ezt a könyvet. Pszichoanalitikusnak való feladat kibogozni, miért gondolta úgy, ez a legjobb formája a háború romantikája elleni figyelmeztetésnek. Talán, mert tényleg az volna? Mindenesetre egy évig még komolyan azt lehetett gondolni... "Szigorú szabályaival a sakkhoz hasonló játék, ám annál sokkal drámaibb és lenyűgözőbb." (The New York Times)